Summary
Ossifikáció: csont vagy csontszerű anyag átalakulásának folyamata
Posterior: anatómiai kifejezés, jelentése “hátrébb helyezkedik el”
Longitudinális: anatómiai kifejezés, melynek jelentése “hosszanti irányban halad”
Ligamentum: az ízületek csontjait összekötő és megtámasztó lágyszövet
A hátsó hosszanti szalag (OPLL) megcsontosodása olyan állapot, melyben a hátsó hosszanti szalagként ismert rugalmas szerkezet megvastagszik és kevésbé rugalmas lesz.
A hátsó hosszanti szalag összeköti és stabilizálja a gerincoszlop csontjait. Majdnem a gerinc teljes hosszában fut, a nyaki gerinc (nyak) 2. csigolyájától egészen a keresztcsontig (a gerinc végéig). A szalag a gerincvelővel szomszédos.
OPLL leggyakrabban a nyaki gerincnél (nyaki gerinc) fordul elő.
Itt a The Spine Hospital at the Neurological Institute of New Yorkban az OPLL kezelésére szakosodtunk.
Tünetek
Az OPLL általában tünetmentesen vagy enyhe tünetekkel kezdődik. Az enyhe tünetek közé tartozhat enyhe fájdalom, bizsergés és/vagy zsibbadás a kézben. Az OPLL diszesztéziát, azaz érintést kísérő kellemetlen érzést is okozhat. Néha a kellemetlen érzés érintés nélkül is jelen lehet.
Az OPLL előrehaladtával a tünetek jellemzően súlyosabbá válnak. Ha a szalag megvastagodásával értékes helyet foglal el a gerinccsatornában, akkor összenyomhatja (összepréselheti) a gerincvelőt, ami myelopátiát okozhat. A myelopathia (a gerincvelő összenyomódása) tünetei közé tartozik a járási nehézség, valamint a bél- és hólyagszabályozás nehézsége. Az OPLL radikulopátiát, azaz az ideggyökér összenyomódását is okozhatja. A nyaki radikulopátia tünetei közé tartozik a fájdalom, bizsergés vagy zsibbadás a nyakban, a vállban, a karban vagy a kézben.
Az esetek többségében a tünetek lassú előrehaladással jelentkeznek, de néhány esetben a tünetek egy enyhe sérülés után hirtelen rosszabbodhatnak.
Az okok és kockázati tényezők
Az OPLL okai nem teljesen ismertek. Úgy tűnik, hogy genetikai, hormonális, környezeti és életmódbeli tényezők játszanak szerepet.
Az OPLL-t általában az 50-es és 60-as éveikben járó férfiaknál észlelik. Leggyakoribb az ázsiai, különösen a japán felmenőkkel rendelkező egyéneknél.
Vizsgálatok és diagnózis
Ha a beteg OPLL-hez társuló tünetekkel jelentkezik, az orvos a következő diagnosztikai eljárásokat rendelheti el:
- Röntgenfelvétel (más néven sima film) -vizsgálat, amely láthatatlan elektromágneses energiasugarakat (röntgensugarakat) használ a csontok képének elkészítéséhez. Az olyan lágyszöveti struktúrák, mint a gerincvelő, a gerincvelői idegek, a porckorong és a szalagok általában nem láthatók a röntgenfelvételeken, ahogyan a legtöbb daganat, érrendellenesség vagy ciszta sem. A röntgenfelvételek átfogó képet adnak a csontok anatómiájáról, valamint a gerincoszlop görbületéről és vonalvezetéséről. A gerincferdülés vagy -csúszás (más néven spondylolisthesis), a kyphosis, a scoliosis, valamint a gerinc helyi és általános egyensúlya röntgenfelvételekkel értékelhető. Konkrét csontos rendellenességek, mint például csontsarkantyú, porckorongtér-szűkület, csigolyatest-törés, összeomlás vagy erózió szintén azonosíthatók a sima röntgenfelvételeken. Dinamikus vagy flexiós/extenziós röntgenfelvételek (a gerincet mozgásban ábrázoló röntgenfelvételek) készíthetők annak megállapítására, hogy a gerincben az érintett szinteken van-e rendellenes vagy túlzott mozgás vagy instabilitás.
- Computertomográfia (CT) – olyan képalkotó diagnosztikai eljárás, amely röntgensugarak és számítógépes technológia kombinációjával részletes képeket készít a test bármely részéről, beleértve a csontokat, izmokat, zsírt és szerveket. A CT-vizsgálatok részletesebbek, mint az általános röntgenfelvételek.
- Mágneses rezonancia (MR) képalkotás – olyan diagnosztikai eljárás, amely nagy mágnesek, rádióhullámok és számítógép kombinációját használja a testben lévő szervek és struktúrák részletes képének elkészítéséhez. Az MR-képalkotó vizsgálatok nem használnak sugárzást. Lehet, hogy bizonyos implantátumokkal vagy eszközökkel, például pacemakerrel vagy régi aneurizmaklipszekkel rendelkező betegeknél nem lehetséges.
Kezelések
Ha a tünetek enyhék és nem progresszívek, az OPLL nem operatív intézkedésekkel kezelhető. A nem operatív kezelések közé tartozhatnak a fájdalomcsillapítók, gyulladáscsökkentők, görcsoldók, nem-szteroid gyulladáscsökkentők (NSAID) és helyi opioidok.
Műtét azonban megfontolandó, ha a betegnél a myelopathia jelei vagy tünetei jelentkeznek, például rendellenes reflexek vagy járási nehézségek, vagy ha röntgenfelvételen sérülés vagy a gerincvelő folyamatos kompressziója látható.
A sebész a következő eljárások bármelyikét elvégezheti:
- Elülső nyaki diszektómia fúzióval (ACDF)
- Elülső nyaki corpectomia fúzióval
- Laminectomia
- Laminectomia és fúzió.
- Laminoplasztika
- Kombinált elülső és hátsó megközelítés
A sebész határozza meg az egyes betegek és helyzetek számára legjobb kezelést. A kezelési döntés számos tényezőtől függ, például a myelopátia mértékétől, a gerinc deformitásától és az érintett szegmensek számától.
Előkészülés a találkozóra
Paul C. McCormick, Michael G. Kaiser, Peter D. Angevine és Patrick C. Reid doktorok az OPLL kezelésének szakértői. Ők egy második véleményt is fel tudnak ajánlani Önnek.