A thaiföldi nemzeti lobogó eredeti, talán a 17. századtól használatos zászlaja egyszínű vörös volt. Amikor a térség más államai is hasonló zászlókat tűztek ki, és a kereskedelem megnövekedett, szükségessé vált, hogy a könnyű azonosíthatóság érdekében egy szimbólummal egészítsék ki a mintát. 1782-ben egy fehér csakra (kerék), az uralkodó Chakri (Chakkri) dinasztia szimbóluma került a haditengerészet hajóinak zászlajára, 1855-ben pedig mind a haditengerészet, mind a magántulajdonban lévő hajók piros zászlót tűztek ki, közepén egy fehér elefánttal. A ritka fehér elefánt már régóta a nemzethez kapcsolódó szerencse szimbóluma volt.
Thaiföld azon kevés ázsiai országok egyike volt, amely megmenekült az európai imperializmustól; a Nyugattal való szoros kapcsolatai azonban azt eredményezték, hogy az I. világháborúban a szövetségesek közé került. A kapcsolat tiszteletére VI. Rama (Vajiravudh) király “modernebb” mintára változtatta a nemzeti zászlót. Az elefántot 1916. november 21-én két vízszintes fehér csík váltotta fel vörös alapon, 1917. szeptember 28-án pedig a középső vörös csíkot kékre cserélték le. Ezzel Thaiföld zászlaja a szövetségesei, Nagy-Britannia, Franciaország, Oroszország és az Egyesült Államok által használt “szabadság színeit” viselte. A haditengerészet ugyanezt a zászlót fogadta el, de egy fehér elefántot ábrázoló vörös központi koronggal egészítette ki, amely mintát ma is használnak. A vörös színt a thai emberek hazájukért kiontott vérének szimbólumaként tartják számon, míg a fehér szín a vallási törvényeket és a buddhizmus tisztaságát jelképezi. A kék szín a nemzetet irányító királyi intézményt jelképezi.