A pleonazmus definíciója
A pleonazmus egy görög szóból származik, amelynek jelentése “túlzás”. Retorikai eszköz, amely úgy definiálható, mint két vagy több szó (kifejezés) használata egy gondolat kifejezésére. Ezek a szavak redundánsak, mint például ezekben a pleonazmus példákban” “égő tűz” és “fekete sötétség”. Néha a pleonázmust “tautológiának” is nevezik, ami a szavak ismétlődését jelenti.
Különbség az oximoron és a pleonazmus között
Az oximoron két egymásnak ellentmondó kifejezés kombinációja. Ez a pleonazmus ellentéte. Megjelenhet különböző típusú szövegekben hiba miatt, vagy szándékosan használva, hogy paradox jelentéseket adjon. Például: “Szeretem a csempészeket. Ő az egyetlen becsületes tolvaj.”
A pleonazmus azonban két vagy több olyan szó kombinációja, amely több, mint amennyi a világos kifejezéshez szükséges. Például: “A saját szememmel láttam.”
A pleonazmus típusai
A pleonazmusnak két típusa van az alábbiak szerint:
- Szintaktikai pleonazmus
Ez akkor fordul elő, amikor a nyelvtani nyelv bizonyos funkcionális szavakat fakultatívvá tesz, például:
- “Tudom, hogy eljössz.”
- “Tudom, hogy el fogsz jönni.”
A megadott pleonazmus példákban a “hogy” kötőszó opcionális, miközben egy igekötőt köt egy mondathoz. Bár nyelvtanilag mindkét mondat helyes, a “hogy” kötőszó pleonasztikus.
- Szemantikai pleonazmus
A szemantikai pleonazmus inkább a nyelv stílusához, mint a nyelvtanhoz kapcsolódik, mint például az alábbiakban megadottak:
- “Tonhalat eszem”
Itt a tonhal maga egy hal neve, és nincs szükség a “hal” szó hozzáadására. Ezért a hal szó pleonasztikus a mondatban.
Példák a pleonazmusra az irodalomban
1. példa: Julius Caesar (William Shakespeare)
“Ez volt a leggonoszabb vágás…”
Ebben a részletben Shakespeare szándékosan használta pleonasztikusan a “leggonoszabb” kifejezést. Használhatta volna csak az unkindest is; a leginkább azonban a hangsúlyozás és a még egyértelműbb jelentés érdekében került hozzá.
Példa #2: Molloy (Samuel Beckett)
“Hadd mondjam el neked, hogy amikor a szociális munkások ingyen, ingyen és bérmentve felajánlanak neked valamit, ami megakadályozza, hogy elájulj, ami náluk rögeszme, felesleges visszalépni…”
Ebben a példában az “ingyen”, “ingyen” és “bérmentve” kifejezések nagyon hasonló jelentéssel bírnak. A szavak nyelvi és irodalmi hatáskeltés céljából ismétlődnek. Ily módon az ingyen és a semmi szavak kiemelésre kerülnek. Ez egy szemantikai pleonazmus.
Példa #3: A halottak evői (Michael Crichton)
“Mindezt a saját szememmel láttam, és ez volt a legfélelmetesebb látvány, amit valaha láttam…”
A “saját” kifejezés pleonasztikus, mivel az “én” szó elég lett volna a birtoklás kimutatásához. A “saját” azonban azért van hozzáfűzve, hogy hangsúlyozza és tisztázza a mondat jelentését.
4. példa: A fenevadak városa (Isabel Allende írása)
“Ezeket a szörnyűségeket saját szememmel láttam, saját fülemmel hallottam, saját kezemmel érintettem…”
Itt is a pleonazmus használatával fejeződik ki a birtoklás érzése. A “saját” szó minden egyes félkövér mondatban redundáns. Ez egy szintaktikai pleonazmus.
Példa #5: Elveszett Paradicsom (John Milton)
“From that day mortal, and this happie State
Shalt loose, expell’d from hence into a World
of woe and sorrow…”
Milton híres a pleonasztikus nyelvezet használatáról. Itt a “hence” szót redundáns módon használja. Ebben a szövegkörnyezetben a hence jelentése lehetne “az előző előfeltevés miatt”. Azt is jelenti, hogy “mostantól fogva”. Ez egy példa a szemantikai pleonazmusra.
6. példa: Hamlet (William Shakespeare)
“Ember volt, vedd őt mindenestül, nem nézek többé a hozzá hasonlóra…”
Hamlet apjára vonatkozó mondata, itt a “férfi” szó, szemantikai jelentést ad a férfi személyiségéhez. Ez is egy szemantikai pleonazmus, amely a nyelvi stílushoz kapcsolódik, fokozva a “férfi” szó jelentését.”
A pleonazmus funkciója
A pleonasztikus szavakat nyelvi, költői és irodalmi hatások elérése érdekében használják. Mivel retorikai ismétlésként használják őket, hasznosak egy állítás, egy gondolat vagy egy kérdés megerősítésére, könnyebben és világosabban érthetővé téve egy kifejezést. Emellett a szakmai és tudományos írásokban az idiomatikus nyelvezet részeként is szolgálnak.