Robin Williams a Denver Broncos pompomlányaival szurkol egy Mork és Mindy epizódban 1979-ben.AP
Nem minden napos és vidám idén a profi szurkolás világában. Az NFL öt csapatának cheerleaderei tavaly tavasszal beperelték a csapatukat, a minimálbér alatti fizetésre, a kötelező “rángatózó tesztekre” és más megalázó munkakörülményekre hivatkozva. Azóta néhány NHL-es “jéglány” – a jégkorong szurkolólányok – is hasonló panaszokkal állt elő. Mindez elgondolkodtatott:
A mai szurkolás szinte felismerhetetlen az egy évszázaddal ezelőtti szurkoláshoz képest, amikor a férfiak elit tevékenységeként jelent meg az Ivy League iskolákban, amelyet “rooter királyok” és “ordító vezetők” vezettek. Azóta a kor társadalmi mozgalmaival együtt átalakult: A nők vették át, amikor a férfiak elmentek harcolni a második világháborúba; zavargások törtek ki, amikor a színesbőrűeket nem választották be a csapatokba az újonnan integrált iskolákban; a 70-es évek feministái elítélték azt a hiperszexualizált tevékenységet, amivé a profi szurkolás vált. Belső feszültségek is fellángoltak, különösen mivel a versenyszurkolás az akrobatikához vagy a tornához hasonlóvá vált, míg a profi szurkolás a modellkedés és a tánc között helyezkedik el. És a cheerleading tovább fejlődik és szélesedik; Amerika több mint 3 millió pompomlánya között vannak általános iskolások, idősek, gúnyolódók és queerleaderek.
Szóval, hogyan jutottunk pontosan idáig? Nézze meg az alábbi idővonalat.
1800-as évek vége: Az első egyetemi futballmérkőzést a Princeton és a Rutgers játssza 1869-ben. Az 1900-as évek elejére a futball a legnépszerűbb egyetemi sport, és a férfi “kiabáló csapatok” – elit diákok csoportjai, elsősorban az Ivy League iskolákban – kezdenek megalakulni.
1909: A New York Times cikke az éves Yale-Princeton focimeccsről így szól: “Azoknak az idegeneknek, akik kalap és kabát nélküli fiatalokat látnak, akik elképesztő gesztusokat tesznek a nagy pavilon előtti gyepen, nem kell reszketniük a biztonságukért. Mert a karlendítő, fejcsóváló fiatalemberek nem mániákusok, hanem pompomlányok lesznek.”
1911: A. Lawrence Lowell, a Harvard elnöke úgy jellemzi a pompomlányokat, mint “az érzelmek kifejezésére valaha kitalált legrosszabb eszközt”. Válaszul a The Nation megvédi a tevékenységet: “Az a hírnév, hogy bátor ‘pompomlány’ volt, az egyik legértékesebb dolog, amit egy fiú magával vihet az egyetemről. Mint a szakmai vagy közéletben való előléptetésre jogosító cím, aligha áll a második helyen az irányítói cím után.”
1924: Stanford bevezeti a pompomlányozást a tantervébe. A New York Times cikke szerint: “Lesznek órák a lelátó pszichológiájáról, a hang helyes használatáról és a színpadi jelenlét fejlesztéséről. A másodévesek kreditet kapnak, ha kipróbálják magukat a cheerleader pozícióban.”
1940: Több mint 30 000 középiskolának és főiskolának van pompomlánycsapata. Miközben a férfiak a II. világháborúban szolgálnak, a nők kezdik átvenni a pompomlányok irányítását.
1948: Egy korábbi pompomlány, Lawrence Herkimer vezeti az első pompomlánytábort. Ötvenkét lány és egy fiú vesz részt rajta; a következő évben 350 diák vesz részt. 1952-ben Herkimer 200 dollárt vesz fel kölcsön, hogy elkezdjen krepp-papír pomponokat készíteni a garázsában. A találmányt 1971-ben szabadalmaztatja.
Lawrence Herkimer egy korai szurkolótáborban Varsity Spirit
1955: A Katolikus Ifjúsági Szervezet megtartja az első éves szurkolói versenyt általános, középiskolás és középiskolás lányok számára New Yorkban. A versenyen 1961-re 1500 lány vesz részt.
1960-as évek eleje: Az NFL-csapatok egy hulláma szurkolócsapatokat vezet be. 1970-re 11 csapatnak lesznek csapatai, köztük az Atlanta Falcons Falconettes, a Dallas Cowboys Cowbelles és Beaux, a Kansas City Chiefs Chiefettes és a Washington Redskins Redskinettes. Néhány csapatnak ma már öregdiák egyesülete van, amely dokumentálja a csoport történetét. Az alábbiakban egy képernyőmentés a washingtoni pompomlányok öregdiák honlapjáról, benne egy fotóval az 1962-es Redskinettesről.
1965: Radcliffe-i nők szurkolnak az AFL-es Boston Patriotsnak a Fenway Parkban. Az Associated Press megjegyzi: “A lányok felállása is kissé rongyosnak tűnik, de a Radcliffe-ben nem tanítják a pompomlányokat.”
1965: A Yale eltiltja a nőket a pompomlányoktól. Az egyetemi atlétika igazgatója elmagyarázza, hogy a tiltás nem azért van, mert ellenzi a női pompomlányokat, hanem mert a pompomlánykodás a jelenlegi egyetemisták tevékenysége. Az egyetem csak 1969-ben veszi fel az első nőket.
1966: Demokratikus politikusoknak dolgozó kongresszusi munkatársak szurkolnak az 1966-os Roll Call kongresszusi baseballmeccs előtt:
1967: Az illinois-i Madison High School tizenhét futballistáját kizárják a csapatból, mert bojkottáltak egy edzést, miután csak egy fekete pompomlányt választottak be az egyetemi csapatba. A focisták elbocsátását követően az iskolakörzet 1300 fekete diákja közül szinte mindenki egy hétig bojkottálja az órákat. Miközben az iskolák integrációja folytatódik, az egyik feszültséget fokozó tényező a fekete és fehér iskolák szurkolói stílusának különbsége: Ahogy Lou Lillard, egy 1972-ben All-American-nek választott fekete pompomlány magyarázta: “A fekete középiskolákban a szurkolás típusa… inkább a stomp-clap, soul-swing… Az iskolákban a hagyományos szurkolás egyenes karú mozdulatokból áll.”
1967: A Pop Warner, egy ifjúsági futballliga, bevezette a szurkolói és táncprogramokat az általános és középiskolások számára, megnyitva a sportágat a négyéves kortól kezdve a pompomlányok előtt. A programok az évek során egyre bővültek; alább egy fotó egy közelmúltbeli Pop Warner versenyről:
1968: Két héttel John Carlos és Tommie Smith ikonikus éremtüntetése után a mexikóvárosi nyári olimpián, a Yale pompomlányai, Greg Parker és Bill Brown a Dartmouth elleni meccs előtt a Himnusz alatt Black Power tisztelgést mutatnak be.
1969: Ahogy az integráció terjed a déli iskolákban, néhány fekete pompomlány nem hajlandó a “Dixie”-re táncolni vagy a konföderációs zászlót lengetni. Erőszak tör ki az észak-karolinai Burlingtonban, miután a nemrég integrált Walter Williams High School nem választ fekete pompomlányokat. A kormányzó szükségállapotot és kijárási tilalmat hirdet, és a Nemzeti Gárda 400 katonája érkezik a zavargások megfékezésére. Egy Leon Mebane nevű 15 éves fekete diákot megölnek.
1969: A texasi Crystal City állami iskolarendszer 2800 diákjának több mint fele egy hónapos munkabeszüntetést tart, miután a 85 százalékban mexikói-amerikaiakból álló városban a többségében fehér tantestület csak egy mexikói-amerikai pompomlányt választ.
1970-es évek eleje: Egy 1972-es New York Times cikk egy pompomlányversenyről így szól: “A pompomlányok rah-rah világában nem volt hely Gloria Steinemnek, Germaine Greernek és más Women’s Lib gyilkosoknak a csapatban.”
1971: A New Jersey-i New Brunswick High School több száz fekete diákja bojkottálja az órákat, miután egy fekete lányt kirúgtak a szurkolócsapatból.
1972: Elfogadják a IX. címet, a nemek közötti egyenlőségről szóló mérföldkőnek számító törvényt. Ugyanebben az évben a Dallas Cowboys tulajdonosa, Tex Schramm úgy dönt, hogy azt szeretné, ha a pompomlányok szórakoztatóbbak lennének, és ahogy a csapat honlapja fogalmaz: “Tudta, hogy a közönség szereti a csinos lányokat”. 1972-ben felveszi Texie Waterman koreográfust, majd nem sokkal később Suzanne Mitchell rendezőt. Az ő vezetésük alatt a pompomlányozás izgalmas tánccá válik: A nők rövid rövidnadrágban és középtartós egyenruhában mutatják be a koreografált gyakorlatokat. A csapat olyan szabályokat vezet be, amelyek hamarosan a profi pompomlányok normájává válnak: nem barátkozhatnak a játékosokkal, nem viselhetik az egyenruhát a csapat által támogatott eseményeken kívül, nem ingadozhat a súlyuk. A pompomlányoknak csábítónak, mégis tisztának kell lenniük; ahogy Mitchell mondta nekem: “Azt akartuk, hogy mindenki rájuk nézzen, és azt mondja: “Most már hölgyek.”
1974: Két évvel a IX. cím elfogadása után egyesek aggódnak, hogy a női pompomlányok más sportágakba távoznak. Jeff Webb, egy korábbi főiskolai pompomlány, aki a torna nagyobb mértékű beépítése mellett érvelt, megalapítja az Universal Cheerleaders Associationt. A szervezet a későbbiekben több száz versenyt, klinikát és tábort rendez, ahol az akrobatikus mutatványokra és piramisokra helyezik a hangsúlyt. Alább egy fénykép az UCA munkatársairól az 1970-es években:
1975: Mintegy 500.000 diák vesz részt pompomlányozásban, az általános iskolától a főiskoláig. Becslések szerint 95 százalékuk nő.
1976: A Dallas Cowboys pomponlányai az egész ország figyelmét magukra vonják, amikor fellépnek a Super Bowl-on, és országos színpadon mutatják be új egyenruhájukat.
1977: A Cowboys pomponlányai az Esquire címlapjára kerülnek. Címlapon a sorok: “A Dallas Cowgirls (A legjobb dolog a Dallas Cowboysban)”. Rekordszámú, 475 nő jelentkezik a csapat 35 helyéért; a következő évben 1000 nő próbálja ki magát. A New York Times cikke részletezi, hogy mit várnak a jelöltek: “Szigorú kondicionálás és diétaellenőrzés, próbák heti négy vagy akár öt este, éjszakánként öt órán át. Ha kihagysz két próbát, örökre kikerülsz a csapatból… A Cowboys programját átható erős keresztény etika miatt… a pompomlányok nem léphetnek fel olyan helyen, ahol alkoholt szolgálnak fel, nem vehetnek részt semmiféle partin, még ékszert sem viselhetnek rövid jelmezükhöz”. A sikeres jelöltek 14,72 dollárt keresnek meccsenként adózás után, és nem kapnak fizetést a gyakorlásért. Feminista csoportok szexistaként ítélik el a csapatot; a New York Times így ír: “Rövid rövidnadrágjukkal, crop topjukkal, mellényükkel és fehér csizmájukkal a Cowboy pomponlányok aligha hasonlítanak a múlt temperamentumos State U. diáklányaira hosszú szoknyában és bobby zokniban.”
1977: Más profi pompomlánycsapatok is a Cowboys cheerleaderek nyomdokaiba lépnek, crop topokat és rövidnadrágokat építenek be az egyenruhájukba, és szuggesztív táncmozdulatokat iktatnak be a gyakorlatukba. Az elsők között van a Los Angeles Rams Embraceable Ewes, a Buffalo Bills Jills és a Chicago Bears Honey Bears. A Washington Post kijelenti: “Az ő diszkótáncuk, szűkös jelmezeik és fülledt megjelenésük vált az új pompomlányok prototípusává”. (A Post tudósítása az NBA Washington Bullettesről: “Ott vannak, magasan kivágott piros forrónadrágjukban és vörös ékszerekkel, Farrah Fawcett sörényüket dobálva, a Capital Centre kosárlabdapályáján táncolnak a “Bullets loaded with hustle” dalok dallamára, mosolyogva, mintha egy napra királynők lennének.”)
1978: A San Diego Chargettes egyik tagját kirúgják, miután a Playboy számára modellkedett. A Washington Post cikke szerint: “Erkölcsileg felháborodva a Playboy a Chargettes védelmére kelt, és sajtóközleményt adott ki, amelyben többek között ez állt: ‘A Chargers – és más csapatok – minden hétvégén úgy csomagolták be ezeket a lelkes fiatal hölgyeket, mint a cukorkát az országos televízióban. Mi csak annyit tettünk, hogy megkértük őket, vegyék le a csomagolást”. Feltehetően a Chargette kicsomagolása során nem került elő egy Baby Ruth, vagy akár egy Snickers. Majd kiderül, amikor novemberben komoly olvasmányaink lesznek”. A Chicago Tribune egyik írója így siránkozik: “Tíz évvel ezelőtt a National Football League pompomlányainak teljes brigádja 17 cellulittól terhelt háziasszonyból állt, akik egyszerre két rúd Doublemintát rágcsáltak, férjeik olajfúrótornyokon dolgoztak, és a texasi Grand Prairie lakókocsiparkjában éltek. Most meg egy csomó pompomlány van más helyekről, például Chicagóból, Los Angelesből, Denverből és New Orleansból, akik ruha nélkül mosolyognak rád a Playboy magazin decemberi számának dörzsölt oldaláról.”.
1979: A Dallas Cowboys Cheerleaders Inc. beperli a Pussycat Cinemas Ltd.-t a Debbie Does Dallas című pornófilm védjegyének megsértése miatt. Ebben a főszereplő, aki a Cowboys pompomlányokéval majdnem azonos egyenruhát visel, szexet cserél pénzre, hogy pénzt gyűjtsön, hogy Dallasba utazhasson, és kipróbálhassa magát a “Texas Cowgirls” csapatában. A csoportnak megtiltják a film forgalmazását, de ennek ellenére 50 000 példányt adnak el belőle. A filmből később remake-ek és folytatások születtek, köztük a Debbie Does Wall Street (1991), a Debbie Does New Orleans (2000), a Debbie Does Dallas: The Musical (2002) és Debbie Does Dallas…Again (2007).
1979: A Sun City Poms, az 55 év feletti nők arizonai csapata megalakul, hogy a Sun City Saints női softballcsapatot szurkolják. Ma a csoport évente akár 50 fellépést is tart felvonulásokon, szurkolói összejöveteleken és egyéb rendezvényeken. Az alábbiakban a Poms a ’80-as években:
1979: Robin Williams csatlakozik a Denver Broncos Pony Expressz csapatához a Mork és Mindy egyik epizódjának forgatására. (Lásd a fenti fotót.)
1979: Az amerikai védelmi minisztérium kéri a Cowboys pomponlányok jelenlétét a koreai létesítmények körútja során, ezzel kezdetét veszi a világ katonai helyőrségeiben fellépő profi szurkolócsapatok hagyománya. 1979 óta a Cowboys pomponlányai az Egyesült Szolgáltató Szervezetekkel (USO) együttműködve több mint 75 alkalommal léptek fel külföldi katonai bázisokon.
1979: Megalakul a Laker Girls, miután a Lakers tulajdonosa, Jerry Buss úgy dönt, hogy szeretné feldobni az NBA-meccsek hangulatát. Paula Abdul korai tag, és hamarosan ő lesz a csoport vezető koreográfusa. Ma már minden NBA-csapatnak van tánccsapata. Az alábbiakban egy Laker Girls előadás 2006-ban:
1980: Az Universal Cheerleaders Association a SeaWorldben rendezi meg az első Országos Középiskolai Cheerleading Bajnokságot. Három évvel később az ESPN elkezdi közvetíteni az eseményt. Az alábbiakban egy klip az 1987-es bajnokságról:
1984: Évente legalább 150 000 amerikai lány vesz részt szurkolótáborokban. Lawrence Herkimer, a National Cheerleaders Association tulajdonosa a New York Times riporterének a profi pompomlányok átalakulását fájlalja: “Van egy kis keveredés a go-go lányok és a cheerleaderek között. A középiskolában nem látni ilyen hiányos öltözetű dolgokat”. Két évvel később Herkimer 20 millió dollárért eladta pompomlánybirodalmát, amely pompomlánytáborokat, klinikákat és utánpótlásboltokat működtető szervezetekből állt.
1993: Egy texasi iskola visszavonja a döntését, hogy kitiltja a terhes lányokat a pompomlánycsapatból, miután az American Civil Liberties Union és a National Organization for Women perrel fenyegetőzik. Az iskola 15 pompomlánya közül négy terhes lett; egyet, aki abortuszon esett át, visszaengedtek a csapatba.
1995: Az American Cheerleader magazin kiadja első számát. Alább a magazin legújabb címlapja:
1995: A Buffalo Jills rövid életű szakszervezetet alapít National Football League Cheerleaders Association néven. A szakszervezet, az első a maga nemében, célja, hogy emelje a cheerleaderek fizetését, és a csapattagok nagyobb beleszólást kapjanak az egyenruhájuk és a nyilvános szereplésük felett. Abban az időben a Jill-ek nem kaptak fizetést az edzésekért vagy az utazásokért – még a Super Bowlra is repülővel utaztak. Néhány hónapon belül a Jills panaszt nyújtott be a National Labor Relations Boardhoz, azt állítva, hogy a csapat számos nyilvános szereplésüket lemondta, és nem értesítette a veteránokat a próbajátékokról. Alig egy évvel később a szakszervezet kénytelen feloszlatni magát, miután a Bills új szponzort talál a csapatnak.
1996: A profi szurkolócsapatok továbbra is fellépnek a katonai előőrsökön. Az alábbiakban: Egy San Francisco 49ers pompomlány fellép a július 4-i ünnepségeken a boszniai Tuzla melletti Camp McGovernben.
1997: Raleigh, Észak-Karolina, News & Observer: “Barbie végre főiskolára megy, és természetesen pompomlány lesz”. Tizenkilenc különböző főiskolai pompomlány-egyenruha áll rendelkezésre az ultrarugalmas babához: Auburn, Arizona, Arkansas, Clemson, Duke, Florida, Georgia, Georgetown, Illinois, Miami, Michigan, Nebraska, North Carolina State, Oklahoma State, Penn State, Tennessee, Texas, Virginia és Wisconsin.
2000: Megjelenik a Bring It On című játékfilm; a film cselekményét az Universal Cheerleaders Association középiskolai versenye ihlette.
2006: Két pompomlányos valóságshow debütál: A Lifetime Cheerleader Nation című műsora a Kentucky állambeli Lexingtonban élő Dunbar High School pompomlányait követi, akik az országos bajnokságra készülnek. A Country Music Channel-en futó Making the Team című műsor a Cowboys pompomlányok próbajátékát követi végig. Az előbbi csak egy évadot élt meg, míg az utóbbi a mai napig adásban van. Az alábbiakban egy klip a Making the Team legutóbbi évadából:
2012: Tizenöt középiskolai pompomlány és szüleik beperelik a texasi Kountze független iskolai körzetet, miután a körzet megtiltotta a pompomlányoknak, hogy bibliai verseket tartalmazó transzparenseket helyezzenek ki. Rick Perry és Ted Cruz republikánusok támogatásukat fejezik ki a pompomlányok mellett.
2014: Januárban egy Lacy T. nevű volt Oakland Raiderette csoportos keresetet nyújt be a Raiders ellen, többek között azért, mert nem fizetik ki a cheerleadereket a munkaidejükért. Májusra négy másik csapat tagjai is követik a példát: a Cincinnati Bengals Ben-Gals, a New York Jets Flight Crew, a Buffalo Bills Jills és a Tampa Bay Buccaneers cheerleader csapata. A perek különböző megaláztatásokra hivatkoznak: A pompomlányok nem kapnak minimálbért, nem fizetik ki őket az edzésekért, kisebb szabálysértésekért (pl. ha rossz pom-pomot hoznak az edzésre) pénzbírsággal sújtják őket, drága szépségápolási programokra kényszerítik őket, és a pályán kívül is testkontrollnak vetik alá őket. Szeptemberben a Raiders beleegyezett, hogy 1,25 millió dollárt fizet Lacy T. perének rendezésére.